Karácsony

Karácsony készül, emberek! Szépek és tiszták legyetek! Súroljátok föl lelketek, csillogtassátok kedvetek, legyetek újra gyermekek hogy emberek lehessetek! Wass Albert

Békés, Áldott Karácsonyi Ünnepeket Kívánok Mindenkinek!

Asszociációs játék

A játék mindössze annyiból áll, hogy a kedves játékos feltesz egy kis képecskét valamiről, akármiről, ezután megkéri ugyancsak kedves blogos ismijét, hogy dobjon hozzá valami olyan képet, ami neki minderről az eszébe jutott. (Tehát fent van egy bárány képe, és erről a köv. embernek a juhász ugrik be, stb.).

A lánc lehet, hogy nagyon hosszú lesz a végén, ezért a kitétel legyen annyi, hogy legalább az utolsó 5 képet kell közzétenni (de lehet többet is, ez csak tetszés dolga, na meg a blogodban erre szánt hely méretei határozzák meg :) ).

Hajrá! Akinek kedve tartja csatlakozzon ehhez a képes játékhoz! Jó szórakozást! ;)

1956

Szerelem

"Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek: "Szeretlek!" ... Mi ez?! ... Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! ... Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult... A sejtjeim szomjaznak rád... Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!... De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!... Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Elmondhatatlanok."
Müller Péter

Itthon láss csodát!

Rajzos játék

Saját találmányom ez a játék. :)
A lényege: adott egy rajz-kezdemény, mely Paint-ben készült. A játékoskedvű blogger felteszi naplójába e képecskét, és egy kedves ismerősét arra sarkallja, hogy rajzolja tovább a képet, majd adja tovább valaki másnak. Ha 10 emberke rajzolt a képre, akkor forduljon vissza a lánc, így mindenki megtekintheti a végső eredményt. :)

Hogy tudjuk, mikor ér véget a játék fel kell tüntetni az eddig résztvevők számát!
Játékosok száma ezidáig (velem együtt): 1 fő. :D

(Hogy akadálytalnul megjelenjen a blogban a rajz JPG-ben érdemes elmenteni.)

Én ezúttal kedves Kacskaringopiát zargatom, és kérem, rajzolja tovább a képet, mert így nagyon sivár! :) ;) De más se érezze magát biztonságban, mert legközelebb lehet, hogy őt pécézem ki "fantasztikus" ötleteim áldozatául! :D

Jó szórakozást a játékhoz! ;)

Zőccségek és gyümőccsök :)

Anyukámmal titokban már rendíkvüli módon örülünk, hogy a befőzések ideje lassan lejár, mert már az idén rengeteg gyümölcsöt tettünk el télire ily módon. Van már vagy 40 üveg befőtt, meg lekvár is vagy 15-20 üveg (jobban mondva dzsem). Cseresznye, meggy, szilva, barack. Szilvadzsemből már rosszullétig zabáltuk magunkat. :P Jó is az! Csak anyukám egy elhamarkodott pillanatában egy barátnőjétől még kért körtét is, na azzal még csinálnunk kell majd valamit. :S :)

A szilvafák jól teremtek, ennek örömteli hátulütője, hogy a sok szilvát is fel kell valakinek szedni. Az is meglehetősen uncsi elfoglaltság... A szőlőben meg van ubi, paprika, paradicsom, és minden kitünően ontja terméseit. A baj csak az, hogy gyalog egy óra míg kiér az ember, bicajjal egy fél óra... A parikat még féléretten leszedjük, mert az megérik otthon is, de az ubikat ugye elég sűrűn kell szedni, hogy ne nőjenek bazi nagyra.

De miért panaszkodok? Örülni kellene a sok jó gyüminek, meg zöldségnek! :)

Friday Night Saturday Morning

Állatkert 2.

Az orángután szomorúsága olyan szívszorító volt! :(

Cukik! :)

Kroki is volt!

A fekete párduc szembejött az üvegfallal. :)

Az oroszlánok szépek voltak. Pont mikor ott jártunk elkezdett a hím bőgni, a nőstények meg válaszoltak rá. Hátborzongató volt! :)


Annak ellenére, hogy nem lehetett eteni őket, előszeretettel "tömték" szegény zsiráfokat a látogatók.

Bölények a kifutóban.

Olyan szép a hópárduc! :)

Állatkert

Még mielőtt Laciék elmentek volna Svájcba nyaralni voltunk vele és szüleivel Nyíregyházán az állatkertben. Nagyon jó volt! :) Kajáltunk is az állatkerthez közeli étteremben. Nagyon meleg volt, és ugye nem kicsit a zoo, de a fák alatt ki lehetett bírni a 2 és fél-három órás túrát. Utána meg ittunk, mint a gödény, meg közben is. :) :$
Szegény állatok is szenvedtek a nagy hőségtől. A szerencsésebb négy-, két, vagy X lábúak :) le tudták hűteni magukat valamilyen medencében (mondjuk, amelyik állatnak nincs ilyen fürdőhelye, az eleve valami dögmeleg országból származik).
Nálam volt a fényképező csináltam is 150 képet. :) Laci kamerázott, de még nem is láttuk a felvételt, mert mire hazaértünk az aksi lemerült, aztán meg mentek Svájcba és vitték magukkal az útra. Ők az egész nyaralás alatt csináltak 150 felvételt a fényképezővel.

A zoo tényleg szuper volt. Nagyon édes volt a jegesmaci, ahogy a medencében úszkált. :)

A pingvinek is a vízben hűsítették magukat. :)

A múlt héten...

Szerdán délután volt a tanfolyamvizsga. Elvileg csütörtökön lett volna megejtve, de az egyik oktatónak sürgős dolga akadt Pesten, ezért délelőtt még összeröffentünk, végigfutottunk a tételeken, utána meg vártuk a végét... Aztán jött egy fiú Egerből az írásbelire, és ő elmondta, hogy náluk a 14 emberből 5-en buktak. A többiekkel rémülten néztünk össze a nem túl kecsegtető arányok hallatán. Mondjuk, nekik az egész összetettebb volt, mert a tanf. is három hónapig tartott, meg rendes gyakorlattal is megspékelték az elméletet (nálunk csak ilyen lájtos beletekintésre volt idő).

Aztán beizzítottuk a tollainkat, és töltöttük a tesztet. Egy óránk volt rá, de gyorsan össze lehetett csapni. Aztán kijavították, és mehettünk szóbelizni. A vége felé mentem be, de viszonylag jó tételt húztam. A költségvetésről, meg annak logikai lépéseiről kellett "halandzsáznom". Csak a szó szerint hatalmas oklevél átvételekor tudtuk meg hanyast kaptunk. Én négyes érdemjeggyel zártam a tanfolyamot. Jó az!

Én mondjuk a nőkön el vagyok hűlve (tisztelet a kivételnek), de még csak tisztességesen el sem köszöntünk egymástól. Mint akiket puskából lőttek ki, szaladt mindenki a szélrózsa minden irányába... :(

Utána elmentünk Jandihoz és Lejlához Gazdálkodj okosonozni. :) Nagyon vickes volt. Sokszor a legközelebb eső bábuval léptünk (nem a sajátunkkal), vagy végül is nem tudom, milyen szisztémát követtünk a "nem a te bábud" projekt kivitelezése során. :) Amikor az én házam égett le, Laci felvetette azt az ötletet, hogy olyankor az illető megkapja a pénzt, és mindent újra kéne vásárolnia annak is, akinek van biztosítása. Mondom: ne már! :S :) De a házigazdák megvédtek Lackó "korszakalkotó" ötleteitől. :D Utána az ő házát "gyújtotta fel valaki". :P Így mi lettünk Kozmáék. :) De neki biztosítása se volt. :P

Szóval jó móka volt!

Aztán csütörtökön a Triatlon Nagyhétre mentünk Tiszaújba. Nem sütött hét ágra a nap, egy kis esőt követően, azért normalizálódott az idő (mert egyetlen ernyő jutott 8 emberre) :). Akkor volt a Quimby koncert is. Egy kicsit rohanni kellett, de szerencsésen elértük a buszt. Jól éreztük magunkat, csak egy kicsit sokat jártunk Melivel a wc-re, aminek az lett a következménye, hogy mindig ittunk valamit... ;) :S A péntek elég szörnyen macskajajosra sikerült. :S

Szombaton meg jöttünk Bőcsre szilvát szedni. Akkor is meleg volt, és ezer meg ezer szilva volt a fák alatt. :S Felszedtük, aztán nejlonra leráztuk a fákat. Az egyik ilyen rázás alkalmával, amikor Laci volt fent a fán, jól tesómra meg rám esett egy elég nagy elszáradt ág. Tesóm elég szárazon megúszta, jó engem sem vitt el a mentő, de a karomat szépen összecsikargatta. Ettünk egy csomó szilvát, aztán csodálkoztunk furcsa bélműködésünkön. :)

Utána lezuhanyoztunk, és elmentünk babalátogatóba. :) Egy nagyon édes kislányt látogattunk, akinek hatalmas fekete haja van, pedig csak 5 hónapos, és a szemei is gyönyörű szépek. "Énekelt " egy csomót, meg kacarászott, de amikor elfáradt akkor sírdogált is egy kicsit.

Tőlük jöttünk haza, majd unokatesóm kislányát köszöntöttük Boglárka napra (már az sem most volt, de a Balcsin nyaraltak). Kapott tőlünk egy Hercegnők újság előfizetést, meg egy lovacskát, gyöngyfűző készletet, meg tusfürdőt (abból is hercegnőset, ez most a sláger). Egy kicsit elapróztuk az ajándékokat, de egyszerűen nem tudjuk, mit adhatnánk, aminek van egy kis értelme is, tetszik neki, de nem 10 ezer forintnál kezdődik.

A napnak még mindig nem volt vége, mert csak ezután mentünk a Diósgyőri várba a Vigasságokra. Babgulyás volt a kaja, meg jégkrém és egy pohár sör vagy üdítő. Lovagkori zenékkel tetézték a jó hangulatot az előadók. A szemben ülő öreg néniknek mondjuk nem tetszett, de később kiderült, hogy nekik semmi sem jött be, csak nagyon elégedettek lettek, amikor kiszámolták, hogy a leves, a jégkrém és a sör mégis megérte az 1000 Ft-os beugrót. Mi Lacival utána arról beszélgettünk, hogy remélhetőleg mi nem leszünk ilyen megsavanyodott népek, ha megöregszünk. Jó, nem volt egy világra szóló nagy daj-daj, de azért nem volt rossz sem, sőt. Kecskemétről jöttek gólyalábas bábosok, persze ez a gyerekeknek szólt, de valamilyen rejtélyes oknál fogva mi is élveztük (talán az enyhe infantilizmusunk segített benne? :))). Ezt követően pedig tűzdobáló művészek szórakoztatták a kitartó közönséget. Záró akkordnak pedig görögtűz hullott alá a vár falairól úgy egy percig.

De ezzel még mindig nem ért véget a programok sora. Vasárnap Laci apukája töltötte az 56. szülinapját. Elmentünk neki ajándékot venni. Egy barackpálinkát választottunk a Corában, meg Laci még Svájcból hozott egy spéci szerelőkészletet (teleszkópos tükörből és lámpából, meg egy kis fémtálkából áll). Átjöttek keresztanyjáék, és megültük a szülinapot, ami eltartott este fél tízig.

Szóval sok minden történt! :) Már írni sem volt időm.

Nyaralás

Lackóék végre megjöttek Svájcból! :) Olyan hosszú volt ez a hét! Alig vártam, hogy véget érjen. De nagyon kalandos útjuk volt. Az apukája csak úgy kipróbálás céljából kölcsönkérte egy kolléganőjétől a GPS-t, hogy kirándulásaik során hasznát vehessék, és ha beválik, akkor még lehet, hogy egyszer maguknak is vesznek. Hát, nem mondhatom, hogy bevált volna. :) Werdenbergbe szerettek volna eljutni a GPS segítségével, ami egy csodálatosan szép kis falucskája Svájcnak. Már voltak ott egyszer, akkor nem is volt gond az odajutás, csak most más irányból közelítették meg, és biztosabbnak látták, ha segítségül hívják a kis navigátort. Le is hozta őket az autópályáról ,mondván arra kell menni Werdenbergbe, követték az utasításokat, és egyre feljebb vitte őket a hegyre a szűk, kanyargós szerpentineken. Akkor lett gyanús a GPS "viselkedése", mikor jobbról egy tátongó szakadék figyelt rájuk, és a navigátor azt mondta: Forduljon jobbra! Ezt az utasítást kis gondolkodás után nem követték. :) Továbbá, mikor nem voltak hajlandóak belefordulni a szakadékba, azt kérte tőlük, amint lehet forduljanak meg. A baj csak az volt, hogy örültek, hogy elférnek az úton, ami egysávosnak is elég szűknek bizonyult. Végül, mikor tehetetlenségükben teljesen felértek a hegyre, a GPS újratervezte az útvonalat, ők pedig kis híján a svájci Alpokban megváltak a haszontalan kütyütől, mert a mellettük tátongó szakadék tökéletes alkalmat nyújtott volna a GPS-től való megszabadulásra. :)

Végül megkegyelmeztek a csekély értelmű kütyünek, és saját eszük segítségével valahogyan sikerült közelebb jutniuk a tengerszinthez minden különösebb probléma nélkül. De a nyaralás megpróbáltatásai itt nem értek véget. Két nappal a hazajövetel előtt Laci felfújhatós ágyikója elkezdett puhulni, mintha csak ez lett volna dolga. Bele is fújtak, hogy kemény legyen. Azonban az estefolyamán egyre lejjebb és lejjebb engedett, Laci észrevette, hogy lassan mindene érintkezik a földdel, csak körülötte volt némi levegő a matracban. Az uccsó két éjszakát így kellett kihúzni. Bár, amit csak talált maga alá pakolt, azonban elég kényelmetlenül aludt mindkét alkalommal.

A hazatérés jól indult, minden rendben zajlott, Laci és apukája váltva vezettek. Már Magyarországon voltak az M1-esen, amikor történt az a baleset azzal a román kamionnal, és az útra ömlött a fokozattan tűzveszélyes anyag. Három órát rostokoltak a mentesítő kamionra várva, meg amíg a tűzoltók biztosították a terepet. Ez volt este nyolctól tizenegyig. Eléggé kiborító lehetett számukra az egész napos út után még ezt is kibírni. De, hogy teljes legyen a káosz, mikor nagy nehezen elindult a kocsisor, és lehetett volna menni, akkor meg nem indult be a járgányuk. Szegény Laci tolta az autópályán a jó sok csomaggal megrakott kocsit egy enyhe, de annál sunyibb emelkedőn, közben körülöttük 100-zal húztak el az autók, de csak nem akart beindulni a fránya négykerekű! Végül egy érző lelkű ember állt meg, és segített neki megtolni a nem kicsit leterhelt kocsit, és akkor felbőgött a motor. Végre jöhettek haza! :) Épségben megérkeztek, de elég viszontagságos volt a hazafelé út!

A gurulni vágyó görögdinnye és az agresszív áldarázs esete

A cím már önmagában is sokat sejtető, de azért kanyarítok hozzá valamiféle magyarázatot is (egy kis kitérőt követően). Laciék elmentek Svájcba nyaralni. :( Ez önmagában nem adna szomorkodásra okot, csak én nem mentem velük a pályázati koordinátor tanfolyam miatt, amire mostanság járkálok. Szóval lemaradtam, meg kimaradtam, és itt maradtam... :(

Vissza a címhez… Az úgy volt, hogy tanfolyam után nagyon rendes kislány módjára haza vettem az irányt, de mivel a Búza térre kellett mennem (mert ott van a pályaudvar-csak annak, aki nem ismerős mifelénk), eljátszottam a gondolattal, mi lenne, ha egy szép, nagy görögdinnyével a hónom alatt térnék haza. Az ötlet olyan ellenállhatatlan módon vizualizálódott csöppnyi agyamban, hogy nem bírtam ellenállni a kísértésnek, és befordultam az árusok asztalai közé a piacra. Nézegettem az árakat, végül egy bácsi akciós dinnyéi nyerték el tetszésemet. Ki volt írva, hogy édes, mint a méz, ami szintén nagyon megfogott. Az eladó azt mondta, hogy garantálja nagyon finom, és nem kell visszahoznom, hogy túlérett, vagy éretlen, sem semmi másért. Boldogan távoztam a szerzeményemmel, és mentem a buszhoz, ami azonban csak nem akart jönni, pedig már el is kellett volna indulnia, miután 15 percet vártam rá a megállóban. Közben pedig megtámadott egy áldarázs, mert megérezte a dinnye illatát, és már az egész buszmegálló azt nézte, hogy mit össze szenvedek azzal a darázzsal, ami nem is igazi darázs csak olyan sárga-fekete csíkos légy, de azért nem akartam magamon tesztelni, hogy tud-e csípni, vagy sem. Úgyhogy a mappámmal hessegettem, mert folyton rám és a dinnyémre szállt. A dinnye meg, ha letettem a földre elkezdett gurulni, úgyhogy a bokám közé kellett fogni, de így meg ki voltam szolgáltatva az agresszív áldarázs szeszélyeinek. Úgyhogy alig vártam a buszt, mely egy reumás csiga lassúságával gördült be a megállóba, és vette fel a meleg, a stressz, és csip-csup ügyek okozta idegfeszültségtől ingerült embereket.

Óh szív! Nyugodj!

Újabb tévedés...

és ezúttal az én hibámból. Elmentem az egyik piacvezető drogériába (nem csinálok már belőle reklámot, de a kétbetűsbe :), és a törzsvásárlói kártyám segítségével egy fantasztikus jó kuponfüzet kiváltására jogosultam, és éltem a kihagyhatatlan lehetőséggel. :) Fel is hívtam tesómat, hogy kell-e neki valami az akcsiós termékekből. Meg is kért, hogy vegyek neki naptejet, meg női borotvát. Magamat pedig megleptem egy pumpás dezodorral, és egy roll-ossal is (biztosra megyek, na :), plusz a nehéz napokra való holmit vettem, továbbá egy-két apróságot, ami nem volt kedvezményes (ezt most itt nem részletezem). A dologban ott jött a csavar, hogy a pénztárnál kaptam meg a kuponfüzetet, és ott a kígyózó sor előtt kellett kikeresnem és kitépkednem a kuponokat. Lányos zavaromban azonban elnéztem a dolgot, és egy fránya kupont nem téptem le. :( Az eladóban bíztam, hogy szól, ha van még kupon, kérdőn néztem rá, de ő is mondta, hogy szerinte is ennyi. Hát ő is ember, tehát tévedhet, akár csak szerény személyem. Ezzel a bamba húzásommal 500Ft-ot buktam. :( Kicsit sokalltam a végösszeget, de akárhogy számolgattam, a matek érettségi 2-esemmel nem sikerült kiszűrni a bibit. Meg láttam, hogy mínusz 500Ft, azt hittem ez a tesómnak vett borotvából jött le, de itthon vettem észre, hogy érdekes módon ez a kupon most is ott díszeleg a füzetben, illegeti magát, és hergel engem. :( :)

Tévedés

Már egy jó ideje ki akarom olvasni a Fű dalol c. könyvet, de eddig mindig közbejött valami. Ki is vettem a könyvtárból, hozzá is kezdtem már kétszer, de hol időm nem volt rá, hol egy másik könyv nyerte el a tetszésemet, aztán meg ott hagytam Rakacán Laci keresztszüleinél a nyaralóban. Most újra nekirugaszkodok a regénynek, immár harmadszor (remélem ezúttal a végére is fogok érni). Nem is lenne ezzel semmi gond, ha a neten nem láttam volna meg, hogy az olvasójegyemen 5 könyvvel több szerepel mint, amennyit valójában kivettem. Gondoltam, megnézem, mikor járnak le a kölcsönzött könyvek, aztán hideg zuhanyként ért a Holdbéli nyúl :) (elég vickes cím) és még további négy ismeretlen könyv látványa. Zörgött egy csöppet a szalma a fejemben, és arra a következtetésre jutottam, hogy azt a kis cetlit kéne megkeresnem, amit kölcsönzéskor olyan előzékenyen odaadnak a gyanútlan olvasónak, aki legjobb esetben is könyvjelzőként használja, de nem igazán foglalkozik annak tényleges jelentőségével (megvédhet egy ilyen kavarodás kellemetlen következményeitől! Vagy mégsem?). De a cetli úgy döntött cserbenhagy. :( Mivel jelenleg Laciéknál vagyok, fennállt a lehetőség: a cetli nem vert át, megvan, csak szülőházamban az ágyam mellett pihenteti négy fáradt kis csücskét. Beszéltem a könyvtárral, azt mondták hajtóvadászatot indítanak az 5 "általam kivett könyv" után, amelyek kivételét törölte memóriám. A szappanoperákkal ellentétben a könyvtárosok nem feltételezték, hogy részleges amnéziában szenvednék, és miután az 5 huncut könyv úgy határozott, nem adják fel magukat, és illegalitásba vonulnak, engem felmentettek a vádak alól, még csak priuszom sem lett. :)
Szóval, az ügy happy end-del végződött, és még a cetli is készségesen odaintegetett anyukámnak az éjjeliszekrényemről (aki véletlenül pont a kis hamis papírost kereste).

Felhő

Tavazás

Lejláék meghívtak minket strandolni a mályi tóra. Nagyon meleg volt, ezért kellemes időtöltésnek ígérkezett a tavon való fürdőzés. Azonban nekem nem volt fürdőruhám, és ez megnehezítette a dolgomat, mivel így csak a partról integethettem a többieknek. (Azért maradtam szárazon, mert Laciéknál voltam egész héten, és nem tudtam hazamenni, és időben visszaérni.) Jól elvoltam én is: a parton lapos kővel kacsázgattam magányomban, meg jól összevizeztem a gatyám szárát :). De nagyon vicceseket csináltak a fiúk! :D Azon versengtek, hogy tudnak-e ollózni a vízben, és elrúgni a labdát (mert Lejla jóvoltából az is volt), aztán meg mint a Dirty Dancing-ben összekarolkóztak :) és Laci csinált egy majdnem tökéletes hátraszaltót, aztán Jandit jól telibe találta a lasztival a nagy rugdosósás közben, de nem volt vészes a dolog. Utána körbesétáltuk a tavat, meg beültünk egy jó kis helyre, ahol ingyen lehetett csocsózni az ott fogyasztóknak. Lejlával megint remekeltünk, annak ellenére, hogy nem mi nyőzedelmeskedtünk. :) Azután meg ott ücsörögtünk, és felismertünk egy színészt a Miskolci Nemzetiből, aki a barátjával kihívta a fiúkat egy csocsómeccsre. A mieink nyertek, és még egy-egy pohár sörre is meghívást kaptak a vereséget jól viselő színésztől és "kollegájától".

Leonard Cohen

Imádom Leonard Cohen dalait!

Fagyi

A napköziben folyton rágták a fülemet a gyerekek, hogy én is fagyizzak. Hát az egyik nap én is vettem egy fagyit, de első körben maradtam a hagyományosnál. Vettem egy citromfagyit csokiöntettel mézestölcsérben. Valami eszméletlen jó volt. :) :P Azonban ők ezt az új fajta golyós fagyit ajánlották, hogy próbáljam már ki. Megígértem, hogy megkóstolom, bár az ára annyira nem nyerte el a tetszésemet. Másnap vettem én is. Szavamon fogtak, már nem volt visszaút. :) Rágógumi ízűt választottam (abból ilyen is van). Nem is volt rossz, viszont a szemtelen, kis golyócskák folyton-folyvást a fogamba akartak menni, és akkora fájdalmat okoztak nekem, hogy azt hittem menten úgy kiugrok a fagyizó kertjében lévő összecsukható, kényelmes székből, hogy a Holdról Anettka 2010-es űrútján visszafele csatlakozok a hajó legénységéhez. :) Szóval ordítani tudtam volna!
Úgyhogy maradtam a jól bevált citromnál csokiöntettel. Bár az sem mindegy, milyen a csoki, mert van, amelyik megdermed a fagyin, de van, amelyik nem. Én az utóbbira szavazok. A másik már egyenesen csokimáz. A gyerekek ki is találták, hogy mit vettem. Én már csak ilyen kiszámítható vagyok. :) ;)

Szőlőzés

Tegnap és tegnapelőtt a szőlőföldön metszettünk. Miért is ne azon a két napon, amikor hőségriadót rendeltek el Északkelet Magyarországon? :) :S Na, de hajnal ötkor már kint sorakoztunk, kicsit kómásan, kicsit fázósan, de hősiesen. Azért a legnagyobb melegben már nem csináltuk, még délelőtt abbahagytuk a munkát. Ügyesek voltunk, és majdnem teljesen készen is lettünk. A maradékot meg már befejezi apa a haverjával. :P Aztán ma izgulhattunk, hogy le ne verje az egész gyümit a jég, mert elég durva kis zivatar kerekedett. Tegnap este is dörgött, villámlott, de itthon nem tapasztaltunk semmi vészeset. Csak ma hallottuk, hogy a krumplit és a hagymát elverte a jégeső. Mert itt nálunk még áll a TSZ. :) Már kissé elavult ez a intézmény, de nálunk azért még működik, és bizony elég sok embernek biztosít megélhetést. A környező falvakban szintén vannak szövetkezetek, amelyek állják a strapát. De, ha ez a szélsőséges időjárás "elintézi" a termést, akkor már nem biztos, hogy képesek lesznek fennmaradni ezek a jóöreg TSZ-ek.

Rakaca

A László napot Rakacán tartották barátomék a keresztanyjáék nyaralójában. Jól éreztük magunkat, bár az idő ott is nagyon rapszódikus volt, és többször is eleredt az eső. Szombaton ebédre fincsi borsóleves és töltött karfiol volt, este pedig szalonnát sütöttünk. Utobbi olyan jól sikerült, hogy Lackóval majd' kipukkadtunk. A tűzgyújtásnál egy kis gyorsítóval oldották meg a helyzetet, mert a szél elég erősen fújt, aztán ennek hatására rendesen égett. Olyannyira, hogy Lackó kezén a szőr is megpörkölődött, és olyan szaga lett ott a bőrének, mint egy perzselt malacnak. :D Ezen röhögcséltünk egyet.
Jó kis szalonna állt rendelkezésünkre. Vagy négy kenyeret csöpögtettünk belőle, meg bőven megszórtuk hagymadarabkákkal, és paradicsommal, paprikával, uborkával kísértük. Nyami, nyami! :)
Éjszaka meg alig tudtunk aludni a kiadós lakomát követően. Lacinak égett a gyomra (aztán egy kevés gyümilé eloltotta a fájdalmát), nekem meg olyan érzésem volt, mintha egy kisebb méretű medicinlabdát zabbantottam volna vacsorára. :)
De ezzel még nem ért véget a dőzsölés. Vasárnap reggel módjával reggeliztünk egy kis kenyérkét, meg szalámit, kenőmájast (fizikai képtelenség lett volna tovább tömni magunkat az előző estét követően). Kínálták a szombati sültszalonnát, de mindketten határozottan elzárkóztunk még az ötlettől is. :D
Mivel tudtuk, mi lesz az ebéd, igyekeztünk helyet hagyni a beígért finomságnak. Fentük a fogunkat rendesen a tárcsás húsra! :) Nagyon fincsire sikerült, krumplival, meg lecsóval volt körítve. Szóval megint degeszre ettük magunkat, és a hasunkon gurultunk el hazáig. :D

Napközi vége

Csütörtökön aztán elmentünk a Szent István barlangba is. Amitől először egy kicsit féltem (mert ezer éve voltam, és valami vadabbra emlékeztem), tartottam tőle, hogy milyenek lesznek a gyerekek (de tök jók voltak, meg egy kicsit féltek egy-ketten a denevérektől, és hozzám bújva közlekedtek,-majd felbuktam bennük- de nem akartam elárulni nekik, hogy egy esetleges "denevértámadás" alkalmával én is hanyatt-homlok menekülnék) :) . Aztán megúsztuk szárazon a kis barlangászást, de odafent mindenféle "értelmes" dolgot vásároltak a pulyák, mint például Ördögpatront... Ja, vagy ezt már egyszer leírtam??? Segítsééggg!!!! Már arra sem emléxem, hogy mit csináltam, vagy mit nem! :)
Pénteken búsúztunk 1mástól, de én adni akartam valamit a gyerekeknek. Először cukorkára gondoltam, de aztán úgy döntöttem, valami kevésbé olvadósat ajándékozom a napköziseknek. Elmentem hát a keratív hobbi boltba, ahol az eladó segítségvel kitaláltam, hogyan tudnék a nevükkel ellátott kucstartót készíteni (úgy, hogy közben nem megy rám a gatyám is, és még egész jól is néznek ki a kis emlékek). Egy fagolyót választottam alanyul, amit világoskékre festettem (gondoltam ez unisex), alkoholos filccel írtam rá a nevüket, és hasonló színű zsineggel kötöttem a kulcskarikára. Tényleg pofásra sikeredtek (na jó én elfogult vagyok, de kell egy kis egészséges önbizalom.) :D Féltem a gyerekek reakcióitól, de végül úgy láttam tényleg tetszett nekik.
Pénteken megint Lillafüreden múlattuk az időt délután, ahol mindenféle "nélkülözhetetlen" dologgal gyarapodott a gyerekek otthoni játékgyűjteménye (ha éppen nem használták fel). Aki az előző héten az Opera fesztiválon nem szerezte be, az most vásárolta meg az elengedhetetlen "Műtaknyot", ami meglehetősen undorító játék, továbbá bűzbombákat vettek (ehhez már komment sem hiányzik asszem.) Aztán ellőttük az utóbbiakat... :)

Hagyományőrző napközi

Most két hétig (ez már a második) hagyományőrző napköziben vigyázok a gyerekekre. Nincsenek sokan, csak 12-en délelőtt, aztán ebéd után elmennek öten. Reggel az Alkotóházban kezdjük a napot, ahol táncot, kézműves- és zenei foglalkozásokat tartanak a napköziseknek. Kedden nemezeltünk, meg egy kovácsmester segítségével patkót készítettünk (több és még több segítséggel :). De én is nagyon élvesztem az egészet. Átmentem gyerekbe (egyáltalán nem volt nehéz :). Aztán délután elslattyogtunk a Színészmúzeumba, ami szintén szuper volt. Tartottak a kölyköcskéknek egy foglalkozást, ahol végignézték a múzeumot, mesét hallgattak, videóztak és jelmezt készítettek A császár új ruhája c. meséhez. Jól szórakoztunk, és odabent nem kellett a viharfelhők elöl menekülnünk, bár délutánra egész jól kialakult az idő...
Tegnap úgy volt, ha rossz idő esetén megyünk az Ifi házba DVD-t nézni, ha pedig jó idő lesz, akkor elmegyünk játszóterezni. Nem esett, sőt verőfénynesen kisütött a nap délutánra, de a pulyácskák semmi hajlandóságot nem mutattak a szabadtéri játékra, filmezni akartak. Mondom: nekem nyolc. De végül mégsem jött össze a mozizás (projektorral szoktak mesét vetíteni nekik), mert a teremben már felmostak a takarító nénik, és nem lehetett összepiszkolni, mivel az este felléptek a táncosok. Így hát a kertben fociztunk, meg csigafutamott rendeztünk néhány gyanútlan puhatestű részvételével. :)

Ma délelőtt gyöngyöt fűztünk (tök szupi karkötőnk lett), meg kalap formájú tűpárnát csináltunk, ami szintén nagyon pofásra sikeredett (bár én kihagytam egy munkafázist, ezért nem lett tökéletes...). Délután elrobogtunk Lillafüredre a Szent István barlangba, ahol megcsodálhattuk a gyönyörű több tízezer éves cseppköveket, és a gyerekek jól felpakoltak Ördögpatronból (hogy minek árulnak egy barlangnál ilyet az már más kérdés), meg ilyen rugókígyóból (vagy minek nevezzem, ami a lépcsőn tud lépegetni, ha elengedi az ember), továbbá festős rágóból (olyat én is vetettem velük - hogy ne nézzenek meg a büfében :) és tök fekete lett a nyelvem), de az ötforintosból készített emlékérme tényleg értelmes emlék volt. Szóval azért jól szórakoztunk... :)

Pin-Pong Party

Hat évvel ezelőtt találta ki Laci ezt a sporttal összekötött bulizási formát, melynek elnevezése: Ping-pong party, és a garázsukban kerül megrendezésre. Mára nem csupán a ping-pong, hanem a csocsó és a darts is szerephez jutott az estek folyamán. Kb. 2 évvel ezelőtt zajlott le az utolsó ilyen rendezvény, úgyhogy mindenkinek fel kellett elevenítenie tudományát. Most a partyhoz csatlakozott Lejla is. :) Ő csak a csocsós résznél volt jelen, de tök jó párost alkottunk a fiúk ellen. (azért nem nyertünk, de mégis ügyik voltunk...). :D
Később zsíros kernyér került az asztalra, hogy az emberfeletti sportteljesítmény produkáló résztvevők jogos éhségüket csillapíthassák, és pótolják a fénysebességgel történő mozgás során elvesztett hatalmas energiaveszteséget. Az este végére mindenki nyert egy-két meccset, úgyhogy senki sem távozott rossz szájízzel a rendkívüli híres, hírhedt "garázskupáról".

Író-olvasó találkozó

Fantasztikus ötletem támadt, amikor elhatároztam, elmegyek a megyei könyvtárba a Grecsó Krisztiánnal - Faludy-, Déry-, József Attila-díjas írónkkal - való beszélgetésre. Még egy kicsit zizegett a szalma a fejemben, és kitaláltam, hogy miért is mennék egyedül, ha barátaimat is rá tudom "szedni", és megkérem, hogy csatlakozzanak. :) Így történt, hogy Lejláékkal karöltve mentünk el a találkozóra. Lackó még dolgozott, de amikor megtudta, hogy Lejlát elkíséri Jandi is, akkor teljesen megviselte, hogy ő nem lehet ott. :)
A beszélgetés az íróval koránt sem unalmas kérdezz-felelek, hanem nagyon szórakoztató és vicces társalgás volt. Bár a beszélgetőtárs nem igazán jutott szóhoz, mert Grecsó Krisztián megválaszolta magától is a fel nem tett kérdéseket. :)
A Tánciskola c. könyvét előtte két nappal vettem meg (persze a találkozó napjáig nem sikerült kiolvasnom), és dedikáltattam is, úgyhogy nagyon elégedetten távoztam a legújabb szerzeményemmel. De itt még nem ért véget a nap, mert elhatároztuk, hogy ha rajtunk múlik, nem hagyjuk ki Lacit sem a jóból, és ha az író-olvasó találkozót el is szalasztotta (önhibáján kívül), azért még velünk beszélgethet. Így hát beültünk, jobban mondva kiültünk a Mese cukrászda melletti Korzó kocsma teraszára, ahol szintén nagyon jó hangulatban dumálgattunk, amíg meg nem jött egyenként mindenkinek az utolsó előtti busz, villamos, és szépen elfurikázott minket haza...

Befőzés

Pénteken Laci is kijött a szőlőföldre segíteni a cserkószedésben. Rengeteg termett hál' Istennek az idén is. Ez a fajta nagy szemű, ropogós (legalábbis nagyobb szemű mint a másik fánk, de ugye minden relatív :). Három vödörrel szüreteltünk le anyukámmal és Lackóval, és közben mi magunk is rendesen belaktunk. Mivel a befőzéshez egy kicsit jó, ha éretlen, ezért tényleg zöld volt egy csöppet, ami viszont nem ajánlott nagy mennyiségben a gyomornak... :D Hogy biztosra menjünk, átmentünk a másik szőlőbe, és ott folytattuk a vég nélküli lakmározást a másik, feketébb, kisebb szemű cseresznyefán. Ott is teliszedtünk két tálat, továbbá eprésztünk is, majd gömbölyű pocakkal cammogtunk haza.
Tegnapelőtt (még a Borsodi Fonó délelőttjén) megejtettük a befőzését is. Ebben már csak anyukám és én vettünk részt. Reméljük, megmarad, mert az egyik felébe csak akkor raktunk szalicilt, mikor már beletöltöttük az üvegekbe. Most ott szundítanak betakarva, de hogy melyik üvegben van a kevesebb tartósítószer, és melyikben a több, azt már a kutya se tudja. :)

Borsodi Fonó

Megint sikerült potyázva mulatnunk. :) Kaptunk két ingyen jegyet a szombati Borsodi Fonóra. Fellépett a fergeteges Ghymes és a Swetter együttes. Előtte pedig a Kerekes Band szórakoztatta a jó népet a rájuk jellemző „csángó boogie”-val. Tényleg legszívesebben táncra perdültünk volna, annyira fülbemászóak, ritmusosak a dallamok, amiket elővarázsoltak hangszereikből ezek a zeneművészek! Majd a EtnoRom együttes lépett fel különleges hangzásvilágával, mely vérpezsdítő magyar, szerb, román, roma és még számos más eredetű dallal fokozta az este amúgy sem lapos hangulatát. A Diósgyőri vár ódon falai között romantikus érzés volt hallgatni ezeket a dallamokat, és az egész fesztivál felért egy kisebb időutazással a nemezelt babák, a rögtönzött kovácsműhely, a gyöngyfűző sátor és még nagyon sok más érdekesség hatására.

Bulik-ünnepek

Nem múlt pénteken, hanem érthetően: múlt-múlt pénteken :) mi is hivatalosak voltunk Bonasera-ékhoz vendégségbe. El is mentünk, jól is éreztük magunkat Lackóval. Az est a póker bűvöletében telt. Azt hiszem, ez nem az én játékom... :) Bár, sohasem játszottam eddig, szóval elhamarkodottan nyilatkozom. Azért a pókerrel töltött csekély hat óra, nekem kicsit hosszú volt (mint amatőr, rosszul játszó emberkének-még a kezdők szerencséje is elhagyott :D. Bár volt egy-két izgalmas pillanatom, úgy hogy nincs okom panaszra. Lejlával tanulmányoztuk a játékszabályokat, meg kacarásztunk. Ő bezsebelt egy nagy csomó zsetont, úgy hogy nagyon ügyi volt. Miután ő elment, a Pici lány ült a helyére, és folytatta a sikersztorit, jobban mondva új sikersztorit kezdett, és lesöpört mindenkit az asztalról. :) Szóval, tanultunk Pókerezni, végül a házigazdákat ájulásig szórakoztattuk Colombo-val. :D Szegények már estek össze a fáradtságtól, de még a sikeres államvizsgákra is inni kellett, meg minden...

Szombaton unokatesóm kislányának volt a szülinapi bulija (valójában már 22-én megvolt a nagy nap, csak az ünneplés váratott magára), sőt a Tünde nappal praktikusan összevonták, mint az utóbbi 3 évben mindig. Ott is folyt a bor-sör-pálinka (na jó ez enyhe túlzás, inkább bor-sör-Unicum :D). Ráadásul, stílusosan aznap reggel zajlott le náluk a disznótor is... Úgyhogy mindenki "kipihent" volt a délutáni bulira. A kislány kapott egy halom játékot. Tőlünk is egy kisebb ménest vett át csillogó szemekkel (9 pónit tartalmazott a dobozka), aztán csak bontotta, bontotta, mert jól becsomagoltam ilyen csillogós, csúszós papírba, azt meg rendesen oda kellett celluxozni, hogy megmaradjon rajta egyáltalán. De tök jó volt nézni az izgalmat, és a vad bontogatást! :D

Vasárnap pedig elmentünk úrvacsorázni Pünkösd alkalmából. Szép volt az istentisztelet. El is ment a hétvége. Hétfőn meg nem is tudom, hogy mit is csináltunk. Ezek szerint semmi érdemlegeset...

ExperiDance

Nem rég Laci keresztmamája jött, hogy lenne egy felesleges jegye az Experidance-re, és nem volt nehéz rábeszélnie, hogy vele tartsak. :) Hallottam már róluk egy keveset, meg láttam őket egyszer a TV-ben, mégis élőben sokkal nagyobb a hatás. Gondoltam, hogy biztosan jó lesz, de hogy ekkora élményben lesz részem, azt nem is reméltem. Annyira lehengerlő volt az egész előadás, hogy amikor a szünetre készülve összezárult a függöny a közönség orra előtt, pár pillanatig senki sem mozdult, mindenki megkövült az élmény hatására. Szóval, nagyon ott volt! ;)

Zene-játék

Kedves barátném, Lejla bíztatására én is megcsináltam ezt a nagyon jó, kis zenés játékot.

1. Nevezz meg egy olyan énekest, vagy zenekart, akit szeretsz!
ABBA

2. A kérdésekre válaszolj az énekes/zenekar számaiból.

- Férfi vagy, vagy nő?
I Am Just A Girl (Én csak egy lány vagyok)

- Írj magadról!
One Of Us (Egy közülünk)

- Hogyan írnád le az előző kapcsolatodat?
Disillusion (Csalódás)

- Milyen a jelenlegi kapcsolatod?
I've Been Waiting For You (Rád vártam ez idáig)

- Most hol lennél szívesen?
Sitting In The Palmtree (A pálmafán ülve)

- Mit gondolsz a szeretetről?
People Need Love (Az emberek szeretetre vágynak)

- Milyen az életed?
Should I Laugh Or Cry (Sírjak vagy nevessek?)

- Mit kérnél, ha egy kívánságod volna?
I Have A Dream (Van egy álmom)