A cím már önmagában is sokat sejtető, de azért kanyarítok hozzá valamiféle magyarázatot is (egy kis kitérőt követően). Laciék elmentek Svájcba nyaralni. :( Ez önmagában nem adna szomorkodásra okot, csak én nem mentem velük a pályázati koordinátor tanfolyam miatt, amire mostanság járkálok. Szóval lemaradtam, meg kimaradtam, és itt maradtam... :(
Vissza a címhez… Az úgy volt, hogy tanfolyam után nagyon rendes kislány módjára haza vettem az irányt, de mivel a Búza térre kellett mennem (mert ott van a pályaudvar-csak annak, aki nem ismerős mifelénk), eljátszottam a gondolattal, mi lenne, ha egy szép, nagy görögdinnyével a hónom alatt térnék haza. Az ötlet olyan ellenállhatatlan módon vizualizálódott csöppnyi agyamban, hogy nem bírtam ellenállni a kísértésnek, és befordultam az árusok asztalai közé a piacra. Nézegettem az árakat, végül egy bácsi akciós dinnyéi nyerték el tetszésemet. Ki volt írva, hogy édes, mint a méz, ami szintén nagyon megfogott. Az eladó azt mondta, hogy garantálja nagyon finom, és nem kell visszahoznom, hogy túlérett, vagy éretlen, sem semmi másért. Boldogan távoztam a szerzeményemmel, és mentem a buszhoz, ami azonban csak nem akart jönni, pedig már el is kellett volna indulnia, miután 15 percet vártam rá a megállóban. Közben pedig megtámadott egy áldarázs, mert megérezte a dinnye illatát, és már az egész buszmegálló azt nézte, hogy mit össze szenvedek azzal a darázzsal, ami nem is igazi darázs csak olyan sárga-fekete csíkos légy, de azért nem akartam magamon tesztelni, hogy tud-e csípni, vagy sem. Úgyhogy a mappámmal hessegettem, mert folyton rám és a dinnyémre szállt. A dinnye meg, ha letettem a földre elkezdett gurulni, úgyhogy a bokám közé kellett fogni, de így meg ki voltam szolgáltatva az agresszív áldarázs szeszélyeinek. Úgyhogy alig vártam a buszt, mely egy reumás csiga lassúságával gördült be a megállóba, és vette fel a meleg, a stressz, és csip-csup ügyek okozta idegfeszültségtől ingerült embereket.
Vissza a címhez… Az úgy volt, hogy tanfolyam után nagyon rendes kislány módjára haza vettem az irányt, de mivel a Búza térre kellett mennem (mert ott van a pályaudvar-csak annak, aki nem ismerős mifelénk), eljátszottam a gondolattal, mi lenne, ha egy szép, nagy görögdinnyével a hónom alatt térnék haza. Az ötlet olyan ellenállhatatlan módon vizualizálódott csöppnyi agyamban, hogy nem bírtam ellenállni a kísértésnek, és befordultam az árusok asztalai közé a piacra. Nézegettem az árakat, végül egy bácsi akciós dinnyéi nyerték el tetszésemet. Ki volt írva, hogy édes, mint a méz, ami szintén nagyon megfogott. Az eladó azt mondta, hogy garantálja nagyon finom, és nem kell visszahoznom, hogy túlérett, vagy éretlen, sem semmi másért. Boldogan távoztam a szerzeményemmel, és mentem a buszhoz, ami azonban csak nem akart jönni, pedig már el is kellett volna indulnia, miután 15 percet vártam rá a megállóban. Közben pedig megtámadott egy áldarázs, mert megérezte a dinnye illatát, és már az egész buszmegálló azt nézte, hogy mit össze szenvedek azzal a darázzsal, ami nem is igazi darázs csak olyan sárga-fekete csíkos légy, de azért nem akartam magamon tesztelni, hogy tud-e csípni, vagy sem. Úgyhogy a mappámmal hessegettem, mert folyton rám és a dinnyémre szállt. A dinnye meg, ha letettem a földre elkezdett gurulni, úgyhogy a bokám közé kellett fogni, de így meg ki voltam szolgáltatva az agresszív áldarázs szeszélyeinek. Úgyhogy alig vártam a buszt, mely egy reumás csiga lassúságával gördült be a megállóba, és vette fel a meleg, a stressz, és csip-csup ügyek okozta idegfeszültségtől ingerült embereket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése