Nyaralás

Lackóék végre megjöttek Svájcból! :) Olyan hosszú volt ez a hét! Alig vártam, hogy véget érjen. De nagyon kalandos útjuk volt. Az apukája csak úgy kipróbálás céljából kölcsönkérte egy kolléganőjétől a GPS-t, hogy kirándulásaik során hasznát vehessék, és ha beválik, akkor még lehet, hogy egyszer maguknak is vesznek. Hát, nem mondhatom, hogy bevált volna. :) Werdenbergbe szerettek volna eljutni a GPS segítségével, ami egy csodálatosan szép kis falucskája Svájcnak. Már voltak ott egyszer, akkor nem is volt gond az odajutás, csak most más irányból közelítették meg, és biztosabbnak látták, ha segítségül hívják a kis navigátort. Le is hozta őket az autópályáról ,mondván arra kell menni Werdenbergbe, követték az utasításokat, és egyre feljebb vitte őket a hegyre a szűk, kanyargós szerpentineken. Akkor lett gyanús a GPS "viselkedése", mikor jobbról egy tátongó szakadék figyelt rájuk, és a navigátor azt mondta: Forduljon jobbra! Ezt az utasítást kis gondolkodás után nem követték. :) Továbbá, mikor nem voltak hajlandóak belefordulni a szakadékba, azt kérte tőlük, amint lehet forduljanak meg. A baj csak az volt, hogy örültek, hogy elférnek az úton, ami egysávosnak is elég szűknek bizonyult. Végül, mikor tehetetlenségükben teljesen felértek a hegyre, a GPS újratervezte az útvonalat, ők pedig kis híján a svájci Alpokban megváltak a haszontalan kütyütől, mert a mellettük tátongó szakadék tökéletes alkalmat nyújtott volna a GPS-től való megszabadulásra. :)

Végül megkegyelmeztek a csekély értelmű kütyünek, és saját eszük segítségével valahogyan sikerült közelebb jutniuk a tengerszinthez minden különösebb probléma nélkül. De a nyaralás megpróbáltatásai itt nem értek véget. Két nappal a hazajövetel előtt Laci felfújhatós ágyikója elkezdett puhulni, mintha csak ez lett volna dolga. Bele is fújtak, hogy kemény legyen. Azonban az estefolyamán egyre lejjebb és lejjebb engedett, Laci észrevette, hogy lassan mindene érintkezik a földdel, csak körülötte volt némi levegő a matracban. Az uccsó két éjszakát így kellett kihúzni. Bár, amit csak talált maga alá pakolt, azonban elég kényelmetlenül aludt mindkét alkalommal.

A hazatérés jól indult, minden rendben zajlott, Laci és apukája váltva vezettek. Már Magyarországon voltak az M1-esen, amikor történt az a baleset azzal a román kamionnal, és az útra ömlött a fokozattan tűzveszélyes anyag. Három órát rostokoltak a mentesítő kamionra várva, meg amíg a tűzoltók biztosították a terepet. Ez volt este nyolctól tizenegyig. Eléggé kiborító lehetett számukra az egész napos út után még ezt is kibírni. De, hogy teljes legyen a káosz, mikor nagy nehezen elindult a kocsisor, és lehetett volna menni, akkor meg nem indult be a járgányuk. Szegény Laci tolta az autópályán a jó sok csomaggal megrakott kocsit egy enyhe, de annál sunyibb emelkedőn, közben körülöttük 100-zal húztak el az autók, de csak nem akart beindulni a fránya négykerekű! Végül egy érző lelkű ember állt meg, és segített neki megtolni a nem kicsit leterhelt kocsit, és akkor felbőgött a motor. Végre jöhettek haza! :) Épségben megérkeztek, de elég viszontagságos volt a hazafelé út!