Hagyományőrző napközi

Most két hétig (ez már a második) hagyományőrző napköziben vigyázok a gyerekekre. Nincsenek sokan, csak 12-en délelőtt, aztán ebéd után elmennek öten. Reggel az Alkotóházban kezdjük a napot, ahol táncot, kézműves- és zenei foglalkozásokat tartanak a napköziseknek. Kedden nemezeltünk, meg egy kovácsmester segítségével patkót készítettünk (több és még több segítséggel :). De én is nagyon élvesztem az egészet. Átmentem gyerekbe (egyáltalán nem volt nehéz :). Aztán délután elslattyogtunk a Színészmúzeumba, ami szintén szuper volt. Tartottak a kölyköcskéknek egy foglalkozást, ahol végignézték a múzeumot, mesét hallgattak, videóztak és jelmezt készítettek A császár új ruhája c. meséhez. Jól szórakoztunk, és odabent nem kellett a viharfelhők elöl menekülnünk, bár délutánra egész jól kialakult az idő...
Tegnap úgy volt, ha rossz idő esetén megyünk az Ifi házba DVD-t nézni, ha pedig jó idő lesz, akkor elmegyünk játszóterezni. Nem esett, sőt verőfénynesen kisütött a nap délutánra, de a pulyácskák semmi hajlandóságot nem mutattak a szabadtéri játékra, filmezni akartak. Mondom: nekem nyolc. De végül mégsem jött össze a mozizás (projektorral szoktak mesét vetíteni nekik), mert a teremben már felmostak a takarító nénik, és nem lehetett összepiszkolni, mivel az este felléptek a táncosok. Így hát a kertben fociztunk, meg csigafutamott rendeztünk néhány gyanútlan puhatestű részvételével. :)

Ma délelőtt gyöngyöt fűztünk (tök szupi karkötőnk lett), meg kalap formájú tűpárnát csináltunk, ami szintén nagyon pofásra sikeredett (bár én kihagytam egy munkafázist, ezért nem lett tökéletes...). Délután elrobogtunk Lillafüredre a Szent István barlangba, ahol megcsodálhattuk a gyönyörű több tízezer éves cseppköveket, és a gyerekek jól felpakoltak Ördögpatronból (hogy minek árulnak egy barlangnál ilyet az már más kérdés), meg ilyen rugókígyóból (vagy minek nevezzem, ami a lépcsőn tud lépegetni, ha elengedi az ember), továbbá festős rágóból (olyat én is vetettem velük - hogy ne nézzenek meg a büfében :) és tök fekete lett a nyelvem), de az ötforintosból készített emlékérme tényleg értelmes emlék volt. Szóval azért jól szórakoztunk... :)