2009. július 28., kedd

A gurulni vágyó görögdinnye és az agresszív áldarázs esete

A cím már önmagában is sokat sejtető, de azért kanyarítok hozzá valamiféle magyarázatot is (egy kis kitérőt követően). Laciék elmentek Svájcba nyaralni. :( Ez önmagában nem adna szomorkodásra okot, csak én nem mentem velük a pályázati koordinátor tanfolyam miatt, amire mostanság járkálok. Szóval lemaradtam, meg kimaradtam, és itt maradtam... :(

Vissza a címhez… Az úgy volt, hogy tanfolyam után nagyon rendes kislány módjára haza vettem az irányt, de mivel a Búza térre kellett mennem (mert ott van a pályaudvar-csak annak, aki nem ismerős mifelénk), eljátszottam a gondolattal, mi lenne, ha egy szép, nagy görögdinnyével a hónom alatt térnék haza. Az ötlet olyan ellenállhatatlan módon vizualizálódott csöppnyi agyamban, hogy nem bírtam ellenállni a kísértésnek, és befordultam az árusok asztalai közé a piacra. Nézegettem az árakat, végül egy bácsi akciós dinnyéi nyerték el tetszésemet. Ki volt írva, hogy édes, mint a méz, ami szintén nagyon megfogott. Az eladó azt mondta, hogy garantálja nagyon finom, és nem kell visszahoznom, hogy túlérett, vagy éretlen, sem semmi másért. Boldogan távoztam a szerzeményemmel, és mentem a buszhoz, ami azonban csak nem akart jönni, pedig már el is kellett volna indulnia, miután 15 percet vártam rá a megállóban. Közben pedig megtámadott egy áldarázs, mert megérezte a dinnye illatát, és már az egész buszmegálló azt nézte, hogy mit össze szenvedek azzal a darázzsal, ami nem is igazi darázs csak olyan sárga-fekete csíkos légy, de azért nem akartam magamon tesztelni, hogy tud-e csípni, vagy sem. Úgyhogy a mappámmal hessegettem, mert folyton rám és a dinnyémre szállt. A dinnye meg, ha letettem a földre elkezdett gurulni, úgyhogy a bokám közé kellett fogni, de így meg ki voltam szolgáltatva az agresszív áldarázs szeszélyeinek. Úgyhogy alig vártam a buszt, mely egy reumás csiga lassúságával gördült be a megállóba, és vette fel a meleg, a stressz, és csip-csup ügyek okozta idegfeszültségtől ingerült embereket.

2009. július 22., szerda

Óh szív! Nyugodj!

Újabb tévedés...

és ezúttal az én hibámból. Elmentem az egyik piacvezető drogériába (nem csinálok már belőle reklámot, de a kétbetűsbe :), és a törzsvásárlói kártyám segítségével egy fantasztikus jó kuponfüzet kiváltására jogosultam, és éltem a kihagyhatatlan lehetőséggel. :) Fel is hívtam tesómat, hogy kell-e neki valami az akcsiós termékekből. Meg is kért, hogy vegyek neki naptejet, meg női borotvát. Magamat pedig megleptem egy pumpás dezodorral, és egy roll-ossal is (biztosra megyek, na :), plusz a nehéz napokra való holmit vettem, továbbá egy-két apróságot, ami nem volt kedvezményes (ezt most itt nem részletezem). A dologban ott jött a csavar, hogy a pénztárnál kaptam meg a kuponfüzetet, és ott a kígyózó sor előtt kellett kikeresnem és kitépkednem a kuponokat. Lányos zavaromban azonban elnéztem a dolgot, és egy fránya kupont nem téptem le. :( Az eladóban bíztam, hogy szól, ha van még kupon, kérdőn néztem rá, de ő is mondta, hogy szerinte is ennyi. Hát ő is ember, tehát tévedhet, akár csak szerény személyem. Ezzel a bamba húzásommal 500Ft-ot buktam. :( Kicsit sokalltam a végösszeget, de akárhogy számolgattam, a matek érettségi 2-esemmel nem sikerült kiszűrni a bibit. Meg láttam, hogy mínusz 500Ft, azt hittem ez a tesómnak vett borotvából jött le, de itthon vettem észre, hogy érdekes módon ez a kupon most is ott díszeleg a füzetben, illegeti magát, és hergel engem. :( :)

2009. július 21., kedd

Tévedés

Már egy jó ideje ki akarom olvasni a Fű dalol c. könyvet, de eddig mindig közbejött valami. Ki is vettem a könyvtárból, hozzá is kezdtem már kétszer, de hol időm nem volt rá, hol egy másik könyv nyerte el a tetszésemet, aztán meg ott hagytam Rakacán Laci keresztszüleinél a nyaralóban. Most újra nekirugaszkodok a regénynek, immár harmadszor (remélem ezúttal a végére is fogok érni). Nem is lenne ezzel semmi gond, ha a neten nem láttam volna meg, hogy az olvasójegyemen 5 könyvvel több szerepel mint, amennyit valójában kivettem. Gondoltam, megnézem, mikor járnak le a kölcsönzött könyvek, aztán hideg zuhanyként ért a Holdbéli nyúl :) (elég vickes cím) és még további négy ismeretlen könyv látványa. Zörgött egy csöppet a szalma a fejemben, és arra a következtetésre jutottam, hogy azt a kis cetlit kéne megkeresnem, amit kölcsönzéskor olyan előzékenyen odaadnak a gyanútlan olvasónak, aki legjobb esetben is könyvjelzőként használja, de nem igazán foglalkozik annak tényleges jelentőségével (megvédhet egy ilyen kavarodás kellemetlen következményeitől! Vagy mégsem?). De a cetli úgy döntött cserbenhagy. :( Mivel jelenleg Laciéknál vagyok, fennállt a lehetőség: a cetli nem vert át, megvan, csak szülőházamban az ágyam mellett pihenteti négy fáradt kis csücskét. Beszéltem a könyvtárral, azt mondták hajtóvadászatot indítanak az 5 "általam kivett könyv" után, amelyek kivételét törölte memóriám. A szappanoperákkal ellentétben a könyvtárosok nem feltételezték, hogy részleges amnéziában szenvednék, és miután az 5 huncut könyv úgy határozott, nem adják fel magukat, és illegalitásba vonulnak, engem felmentettek a vádak alól, még csak priuszom sem lett. :)
Szóval, az ügy happy end-del végződött, és még a cetli is készségesen odaintegetett anyukámnak az éjjeliszekrényemről (aki véletlenül pont a kis hamis papírost kereste).

2009. július 20., hétfő

2009. július 19., vasárnap

Tavazás

Lejláék meghívtak minket strandolni a mályi tóra. Nagyon meleg volt, ezért kellemes időtöltésnek ígérkezett a tavon való fürdőzés. Azonban nekem nem volt fürdőruhám, és ez megnehezítette a dolgomat, mivel így csak a partról integethettem a többieknek. (Azért maradtam szárazon, mert Laciéknál voltam egész héten, és nem tudtam hazamenni, és időben visszaérni.) Jól elvoltam én is: a parton lapos kővel kacsázgattam magányomban, meg jól összevizeztem a gatyám szárát :). De nagyon vicceseket csináltak a fiúk! :D Azon versengtek, hogy tudnak-e ollózni a vízben, és elrúgni a labdát (mert Lejla jóvoltából az is volt), aztán meg mint a Dirty Dancing-ben összekarolkóztak :) és Laci csinált egy majdnem tökéletes hátraszaltót, aztán Jandit jól telibe találta a lasztival a nagy rugdosósás közben, de nem volt vészes a dolog. Utána körbesétáltuk a tavat, meg beültünk egy jó kis helyre, ahol ingyen lehetett csocsózni az ott fogyasztóknak. Lejlával megint remekeltünk, annak ellenére, hogy nem mi nyőzedelmeskedtünk. :) Azután meg ott ücsörögtünk, és felismertünk egy színészt a Miskolci Nemzetiből, aki a barátjával kihívta a fiúkat egy csocsómeccsre. A mieink nyertek, és még egy-egy pohár sörre is meghívást kaptak a vereséget jól viselő színésztől és "kollegájától".

2009. július 16., csütörtök

Leonard Cohen

Imádom Leonard Cohen dalait!

2009. július 7., kedd

Fagyi

A napköziben folyton rágták a fülemet a gyerekek, hogy én is fagyizzak. Hát az egyik nap én is vettem egy fagyit, de első körben maradtam a hagyományosnál. Vettem egy citromfagyit csokiöntettel mézestölcsérben. Valami eszméletlen jó volt. :) :P Azonban ők ezt az új fajta golyós fagyit ajánlották, hogy próbáljam már ki. Megígértem, hogy megkóstolom, bár az ára annyira nem nyerte el a tetszésemet. Másnap vettem én is. Szavamon fogtak, már nem volt visszaút. :) Rágógumi ízűt választottam (abból ilyen is van). Nem is volt rossz, viszont a szemtelen, kis golyócskák folyton-folyvást a fogamba akartak menni, és akkora fájdalmat okoztak nekem, hogy azt hittem menten úgy kiugrok a fagyizó kertjében lévő összecsukható, kényelmes székből, hogy a Holdról Anettka 2010-es űrútján visszafele csatlakozok a hajó legénységéhez. :) Szóval ordítani tudtam volna!
Úgyhogy maradtam a jól bevált citromnál csokiöntettel. Bár az sem mindegy, milyen a csoki, mert van, amelyik megdermed a fagyin, de van, amelyik nem. Én az utóbbira szavazok. A másik már egyenesen csokimáz. A gyerekek ki is találták, hogy mit vettem. Én már csak ilyen kiszámítható vagyok. :) ;)

2009. július 3., péntek

Szőlőzés


Tegnap és tegnapelőtt a szőlőföldön metszettünk. Miért is ne azon a két napon, amikor hőségriadót rendeltek el Északkelet Magyarországon? :) :S Na, de hajnal ötkor már kint sorakoztunk, kicsit kómásan, kicsit fázósan, de hősiesen. Azért a legnagyobb melegben már nem csináltuk, még délelőtt abbahagytuk a munkát. Ügyesek voltunk, és majdnem teljesen készen is lettünk. A maradékot meg már befejezi apa a haverjával. :P Aztán ma izgulhattunk, hogy le ne verje az egész gyümit a jég, mert elég durva kis zivatar kerekedett. Tegnap este is dörgött, villámlott, de itthon nem tapasztaltunk semmi vészeset. Csak ma hallottuk, hogy a krumplit és a hagymát elverte a jégeső. Mert itt nálunk még áll a TSZ. :) Már kissé elavult ez a intézmény, de nálunk azért még működik, és bizony elég sok embernek biztosít megélhetést. A környező falvakban szintén vannak szövetkezetek, amelyek állják a strapát. De, ha ez a szélsőséges időjárás "elintézi" a termést, akkor már nem biztos, hogy képesek lesznek fennmaradni ezek a jóöreg TSZ-ek.