Zőccségek és gyümőccsök :)

Anyukámmal titokban már rendíkvüli módon örülünk, hogy a befőzések ideje lassan lejár, mert már az idén rengeteg gyümölcsöt tettünk el télire ily módon. Van már vagy 40 üveg befőtt, meg lekvár is vagy 15-20 üveg (jobban mondva dzsem). Cseresznye, meggy, szilva, barack. Szilvadzsemből már rosszullétig zabáltuk magunkat. :P Jó is az! Csak anyukám egy elhamarkodott pillanatában egy barátnőjétől még kért körtét is, na azzal még csinálnunk kell majd valamit. :S :)

A szilvafák jól teremtek, ennek örömteli hátulütője, hogy a sok szilvát is fel kell valakinek szedni. Az is meglehetősen uncsi elfoglaltság... A szőlőben meg van ubi, paprika, paradicsom, és minden kitünően ontja terméseit. A baj csak az, hogy gyalog egy óra míg kiér az ember, bicajjal egy fél óra... A parikat még féléretten leszedjük, mert az megérik otthon is, de az ubikat ugye elég sűrűn kell szedni, hogy ne nőjenek bazi nagyra.

De miért panaszkodok? Örülni kellene a sok jó gyüminek, meg zöldségnek! :)

Friday Night Saturday Morning

Állatkert 2.

Az orángután szomorúsága olyan szívszorító volt! :(

Cukik! :)

Kroki is volt!

A fekete párduc szembejött az üvegfallal. :)

Az oroszlánok szépek voltak. Pont mikor ott jártunk elkezdett a hím bőgni, a nőstények meg válaszoltak rá. Hátborzongató volt! :)


Annak ellenére, hogy nem lehetett eteni őket, előszeretettel "tömték" szegény zsiráfokat a látogatók.

Bölények a kifutóban.

Olyan szép a hópárduc! :)

Állatkert

Még mielőtt Laciék elmentek volna Svájcba nyaralni voltunk vele és szüleivel Nyíregyházán az állatkertben. Nagyon jó volt! :) Kajáltunk is az állatkerthez közeli étteremben. Nagyon meleg volt, és ugye nem kicsit a zoo, de a fák alatt ki lehetett bírni a 2 és fél-három órás túrát. Utána meg ittunk, mint a gödény, meg közben is. :) :$
Szegény állatok is szenvedtek a nagy hőségtől. A szerencsésebb négy-, két, vagy X lábúak :) le tudták hűteni magukat valamilyen medencében (mondjuk, amelyik állatnak nincs ilyen fürdőhelye, az eleve valami dögmeleg országból származik).
Nálam volt a fényképező csináltam is 150 képet. :) Laci kamerázott, de még nem is láttuk a felvételt, mert mire hazaértünk az aksi lemerült, aztán meg mentek Svájcba és vitték magukkal az útra. Ők az egész nyaralás alatt csináltak 150 felvételt a fényképezővel.

A zoo tényleg szuper volt. Nagyon édes volt a jegesmaci, ahogy a medencében úszkált. :)

A pingvinek is a vízben hűsítették magukat. :)

A múlt héten...

Szerdán délután volt a tanfolyamvizsga. Elvileg csütörtökön lett volna megejtve, de az egyik oktatónak sürgős dolga akadt Pesten, ezért délelőtt még összeröffentünk, végigfutottunk a tételeken, utána meg vártuk a végét... Aztán jött egy fiú Egerből az írásbelire, és ő elmondta, hogy náluk a 14 emberből 5-en buktak. A többiekkel rémülten néztünk össze a nem túl kecsegtető arányok hallatán. Mondjuk, nekik az egész összetettebb volt, mert a tanf. is három hónapig tartott, meg rendes gyakorlattal is megspékelték az elméletet (nálunk csak ilyen lájtos beletekintésre volt idő).

Aztán beizzítottuk a tollainkat, és töltöttük a tesztet. Egy óránk volt rá, de gyorsan össze lehetett csapni. Aztán kijavították, és mehettünk szóbelizni. A vége felé mentem be, de viszonylag jó tételt húztam. A költségvetésről, meg annak logikai lépéseiről kellett "halandzsáznom". Csak a szó szerint hatalmas oklevél átvételekor tudtuk meg hanyast kaptunk. Én négyes érdemjeggyel zártam a tanfolyamot. Jó az!

Én mondjuk a nőkön el vagyok hűlve (tisztelet a kivételnek), de még csak tisztességesen el sem köszöntünk egymástól. Mint akiket puskából lőttek ki, szaladt mindenki a szélrózsa minden irányába... :(

Utána elmentünk Jandihoz és Lejlához Gazdálkodj okosonozni. :) Nagyon vickes volt. Sokszor a legközelebb eső bábuval léptünk (nem a sajátunkkal), vagy végül is nem tudom, milyen szisztémát követtünk a "nem a te bábud" projekt kivitelezése során. :) Amikor az én házam égett le, Laci felvetette azt az ötletet, hogy olyankor az illető megkapja a pénzt, és mindent újra kéne vásárolnia annak is, akinek van biztosítása. Mondom: ne már! :S :) De a házigazdák megvédtek Lackó "korszakalkotó" ötleteitől. :D Utána az ő házát "gyújtotta fel valaki". :P Így mi lettünk Kozmáék. :) De neki biztosítása se volt. :P

Szóval jó móka volt!

Aztán csütörtökön a Triatlon Nagyhétre mentünk Tiszaújba. Nem sütött hét ágra a nap, egy kis esőt követően, azért normalizálódott az idő (mert egyetlen ernyő jutott 8 emberre) :). Akkor volt a Quimby koncert is. Egy kicsit rohanni kellett, de szerencsésen elértük a buszt. Jól éreztük magunkat, csak egy kicsit sokat jártunk Melivel a wc-re, aminek az lett a következménye, hogy mindig ittunk valamit... ;) :S A péntek elég szörnyen macskajajosra sikerült. :S

Szombaton meg jöttünk Bőcsre szilvát szedni. Akkor is meleg volt, és ezer meg ezer szilva volt a fák alatt. :S Felszedtük, aztán nejlonra leráztuk a fákat. Az egyik ilyen rázás alkalmával, amikor Laci volt fent a fán, jól tesómra meg rám esett egy elég nagy elszáradt ág. Tesóm elég szárazon megúszta, jó engem sem vitt el a mentő, de a karomat szépen összecsikargatta. Ettünk egy csomó szilvát, aztán csodálkoztunk furcsa bélműködésünkön. :)

Utána lezuhanyoztunk, és elmentünk babalátogatóba. :) Egy nagyon édes kislányt látogattunk, akinek hatalmas fekete haja van, pedig csak 5 hónapos, és a szemei is gyönyörű szépek. "Énekelt " egy csomót, meg kacarászott, de amikor elfáradt akkor sírdogált is egy kicsit.

Tőlük jöttünk haza, majd unokatesóm kislányát köszöntöttük Boglárka napra (már az sem most volt, de a Balcsin nyaraltak). Kapott tőlünk egy Hercegnők újság előfizetést, meg egy lovacskát, gyöngyfűző készletet, meg tusfürdőt (abból is hercegnőset, ez most a sláger). Egy kicsit elapróztuk az ajándékokat, de egyszerűen nem tudjuk, mit adhatnánk, aminek van egy kis értelme is, tetszik neki, de nem 10 ezer forintnál kezdődik.

A napnak még mindig nem volt vége, mert csak ezután mentünk a Diósgyőri várba a Vigasságokra. Babgulyás volt a kaja, meg jégkrém és egy pohár sör vagy üdítő. Lovagkori zenékkel tetézték a jó hangulatot az előadók. A szemben ülő öreg néniknek mondjuk nem tetszett, de később kiderült, hogy nekik semmi sem jött be, csak nagyon elégedettek lettek, amikor kiszámolták, hogy a leves, a jégkrém és a sör mégis megérte az 1000 Ft-os beugrót. Mi Lacival utána arról beszélgettünk, hogy remélhetőleg mi nem leszünk ilyen megsavanyodott népek, ha megöregszünk. Jó, nem volt egy világra szóló nagy daj-daj, de azért nem volt rossz sem, sőt. Kecskemétről jöttek gólyalábas bábosok, persze ez a gyerekeknek szólt, de valamilyen rejtélyes oknál fogva mi is élveztük (talán az enyhe infantilizmusunk segített benne? :))). Ezt követően pedig tűzdobáló művészek szórakoztatták a kitartó közönséget. Záró akkordnak pedig görögtűz hullott alá a vár falairól úgy egy percig.

De ezzel még mindig nem ért véget a programok sora. Vasárnap Laci apukája töltötte az 56. szülinapját. Elmentünk neki ajándékot venni. Egy barackpálinkát választottunk a Corában, meg Laci még Svájcból hozott egy spéci szerelőkészletet (teleszkópos tükörből és lámpából, meg egy kis fémtálkából áll). Átjöttek keresztanyjáék, és megültük a szülinapot, ami eltartott este fél tízig.

Szóval sok minden történt! :) Már írni sem volt időm.

Nyaralás

Lackóék végre megjöttek Svájcból! :) Olyan hosszú volt ez a hét! Alig vártam, hogy véget érjen. De nagyon kalandos útjuk volt. Az apukája csak úgy kipróbálás céljából kölcsönkérte egy kolléganőjétől a GPS-t, hogy kirándulásaik során hasznát vehessék, és ha beválik, akkor még lehet, hogy egyszer maguknak is vesznek. Hát, nem mondhatom, hogy bevált volna. :) Werdenbergbe szerettek volna eljutni a GPS segítségével, ami egy csodálatosan szép kis falucskája Svájcnak. Már voltak ott egyszer, akkor nem is volt gond az odajutás, csak most más irányból közelítették meg, és biztosabbnak látták, ha segítségül hívják a kis navigátort. Le is hozta őket az autópályáról ,mondván arra kell menni Werdenbergbe, követték az utasításokat, és egyre feljebb vitte őket a hegyre a szűk, kanyargós szerpentineken. Akkor lett gyanús a GPS "viselkedése", mikor jobbról egy tátongó szakadék figyelt rájuk, és a navigátor azt mondta: Forduljon jobbra! Ezt az utasítást kis gondolkodás után nem követték. :) Továbbá, mikor nem voltak hajlandóak belefordulni a szakadékba, azt kérte tőlük, amint lehet forduljanak meg. A baj csak az volt, hogy örültek, hogy elférnek az úton, ami egysávosnak is elég szűknek bizonyult. Végül, mikor tehetetlenségükben teljesen felértek a hegyre, a GPS újratervezte az útvonalat, ők pedig kis híján a svájci Alpokban megváltak a haszontalan kütyütől, mert a mellettük tátongó szakadék tökéletes alkalmat nyújtott volna a GPS-től való megszabadulásra. :)

Végül megkegyelmeztek a csekély értelmű kütyünek, és saját eszük segítségével valahogyan sikerült közelebb jutniuk a tengerszinthez minden különösebb probléma nélkül. De a nyaralás megpróbáltatásai itt nem értek véget. Két nappal a hazajövetel előtt Laci felfújhatós ágyikója elkezdett puhulni, mintha csak ez lett volna dolga. Bele is fújtak, hogy kemény legyen. Azonban az estefolyamán egyre lejjebb és lejjebb engedett, Laci észrevette, hogy lassan mindene érintkezik a földdel, csak körülötte volt némi levegő a matracban. Az uccsó két éjszakát így kellett kihúzni. Bár, amit csak talált maga alá pakolt, azonban elég kényelmetlenül aludt mindkét alkalommal.

A hazatérés jól indult, minden rendben zajlott, Laci és apukája váltva vezettek. Már Magyarországon voltak az M1-esen, amikor történt az a baleset azzal a román kamionnal, és az útra ömlött a fokozattan tűzveszélyes anyag. Három órát rostokoltak a mentesítő kamionra várva, meg amíg a tűzoltók biztosították a terepet. Ez volt este nyolctól tizenegyig. Eléggé kiborító lehetett számukra az egész napos út után még ezt is kibírni. De, hogy teljes legyen a káosz, mikor nagy nehezen elindult a kocsisor, és lehetett volna menni, akkor meg nem indult be a járgányuk. Szegény Laci tolta az autópályán a jó sok csomaggal megrakott kocsit egy enyhe, de annál sunyibb emelkedőn, közben körülöttük 100-zal húztak el az autók, de csak nem akart beindulni a fránya négykerekű! Végül egy érző lelkű ember állt meg, és segített neki megtolni a nem kicsit leterhelt kocsit, és akkor felbőgött a motor. Végre jöhettek haza! :) Épségben megérkeztek, de elég viszontagságos volt a hazafelé út!