A László napot Rakacán tartották barátomék a keresztanyjáék nyaralójában. Jól éreztük magunkat, bár az idő ott is nagyon rapszódikus volt, és többször is eleredt az eső. Szombaton ebédre fincsi borsóleves és töltött karfiol volt, este pedig szalonnát sütöttünk. Utobbi olyan jól sikerült, hogy Lackóval majd' kipukkadtunk. A tűzgyújtásnál egy kis gyorsítóval oldották meg a helyzetet, mert a szél elég erősen fújt, aztán ennek hatására rendesen égett. Olyannyira, hogy Lackó kezén a szőr is megpörkölődött, és olyan szaga lett ott a bőrének, mint egy perzselt malacnak. :D Ezen röhögcséltünk egyet.
Jó kis szalonna állt rendelkezésünkre. Vagy négy kenyeret csöpögtettünk belőle, meg bőven megszórtuk hagymadarabkákkal, és paradicsommal, paprikával, uborkával kísértük. Nyami, nyami! :)
Éjszaka meg alig tudtunk aludni a kiadós lakomát követően. Lacinak égett a gyomra (aztán egy kevés gyümilé eloltotta a fájdalmát), nekem meg olyan érzésem volt, mintha egy kisebb méretű medicinlabdát zabbantottam volna vacsorára. :)
De ezzel még nem ért véget a dőzsölés. Vasárnap reggel módjával reggeliztünk egy kis kenyérkét, meg szalámit, kenőmájast (fizikai képtelenség lett volna tovább tömni magunkat az előző estét követően). Kínálták a szombati sültszalonnát, de mindketten határozottan elzárkóztunk még az ötlettől is. :D
Mivel tudtuk, mi lesz az ebéd, igyekeztünk helyet hagyni a beígért finomságnak. Fentük a fogunkat rendesen a tárcsás húsra! :) Nagyon fincsire sikerült, krumplival, meg lecsóval volt körítve. Szóval megint degeszre ettük magunkat, és a hasunkon gurultunk el hazáig. :D
Jó kis szalonna állt rendelkezésünkre. Vagy négy kenyeret csöpögtettünk belőle, meg bőven megszórtuk hagymadarabkákkal, és paradicsommal, paprikával, uborkával kísértük. Nyami, nyami! :)
Éjszaka meg alig tudtunk aludni a kiadós lakomát követően. Lacinak égett a gyomra (aztán egy kevés gyümilé eloltotta a fájdalmát), nekem meg olyan érzésem volt, mintha egy kisebb méretű medicinlabdát zabbantottam volna vacsorára. :)
De ezzel még nem ért véget a dőzsölés. Vasárnap reggel módjával reggeliztünk egy kis kenyérkét, meg szalámit, kenőmájast (fizikai képtelenség lett volna tovább tömni magunkat az előző estét követően). Kínálták a szombati sültszalonnát, de mindketten határozottan elzárkóztunk még az ötlettől is. :D
Mivel tudtuk, mi lesz az ebéd, igyekeztünk helyet hagyni a beígért finomságnak. Fentük a fogunkat rendesen a tárcsás húsra! :) Nagyon fincsire sikerült, krumplival, meg lecsóval volt körítve. Szóval megint degeszre ettük magunkat, és a hasunkon gurultunk el hazáig. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése