A gurulni vágyó görögdinnye és az agresszív áldarázs esete

A cím már önmagában is sokat sejtető, de azért kanyarítok hozzá valamiféle magyarázatot is (egy kis kitérőt követően). Laciék elmentek Svájcba nyaralni. :( Ez önmagában nem adna szomorkodásra okot, csak én nem mentem velük a pályázati koordinátor tanfolyam miatt, amire mostanság járkálok. Szóval lemaradtam, meg kimaradtam, és itt maradtam... :(

Vissza a címhez… Az úgy volt, hogy tanfolyam után nagyon rendes kislány módjára haza vettem az irányt, de mivel a Búza térre kellett mennem (mert ott van a pályaudvar-csak annak, aki nem ismerős mifelénk), eljátszottam a gondolattal, mi lenne, ha egy szép, nagy görögdinnyével a hónom alatt térnék haza. Az ötlet olyan ellenállhatatlan módon vizualizálódott csöppnyi agyamban, hogy nem bírtam ellenállni a kísértésnek, és befordultam az árusok asztalai közé a piacra. Nézegettem az árakat, végül egy bácsi akciós dinnyéi nyerték el tetszésemet. Ki volt írva, hogy édes, mint a méz, ami szintén nagyon megfogott. Az eladó azt mondta, hogy garantálja nagyon finom, és nem kell visszahoznom, hogy túlérett, vagy éretlen, sem semmi másért. Boldogan távoztam a szerzeményemmel, és mentem a buszhoz, ami azonban csak nem akart jönni, pedig már el is kellett volna indulnia, miután 15 percet vártam rá a megállóban. Közben pedig megtámadott egy áldarázs, mert megérezte a dinnye illatát, és már az egész buszmegálló azt nézte, hogy mit össze szenvedek azzal a darázzsal, ami nem is igazi darázs csak olyan sárga-fekete csíkos légy, de azért nem akartam magamon tesztelni, hogy tud-e csípni, vagy sem. Úgyhogy a mappámmal hessegettem, mert folyton rám és a dinnyémre szállt. A dinnye meg, ha letettem a földre elkezdett gurulni, úgyhogy a bokám közé kellett fogni, de így meg ki voltam szolgáltatva az agresszív áldarázs szeszélyeinek. Úgyhogy alig vártam a buszt, mely egy reumás csiga lassúságával gördült be a megállóba, és vette fel a meleg, a stressz, és csip-csup ügyek okozta idegfeszültségtől ingerült embereket.

Óh szív! Nyugodj!

Újabb tévedés...

és ezúttal az én hibámból. Elmentem az egyik piacvezető drogériába (nem csinálok már belőle reklámot, de a kétbetűsbe :), és a törzsvásárlói kártyám segítségével egy fantasztikus jó kuponfüzet kiváltására jogosultam, és éltem a kihagyhatatlan lehetőséggel. :) Fel is hívtam tesómat, hogy kell-e neki valami az akcsiós termékekből. Meg is kért, hogy vegyek neki naptejet, meg női borotvát. Magamat pedig megleptem egy pumpás dezodorral, és egy roll-ossal is (biztosra megyek, na :), plusz a nehéz napokra való holmit vettem, továbbá egy-két apróságot, ami nem volt kedvezményes (ezt most itt nem részletezem). A dologban ott jött a csavar, hogy a pénztárnál kaptam meg a kuponfüzetet, és ott a kígyózó sor előtt kellett kikeresnem és kitépkednem a kuponokat. Lányos zavaromban azonban elnéztem a dolgot, és egy fránya kupont nem téptem le. :( Az eladóban bíztam, hogy szól, ha van még kupon, kérdőn néztem rá, de ő is mondta, hogy szerinte is ennyi. Hát ő is ember, tehát tévedhet, akár csak szerény személyem. Ezzel a bamba húzásommal 500Ft-ot buktam. :( Kicsit sokalltam a végösszeget, de akárhogy számolgattam, a matek érettségi 2-esemmel nem sikerült kiszűrni a bibit. Meg láttam, hogy mínusz 500Ft, azt hittem ez a tesómnak vett borotvából jött le, de itthon vettem észre, hogy érdekes módon ez a kupon most is ott díszeleg a füzetben, illegeti magát, és hergel engem. :( :)

Tévedés

Már egy jó ideje ki akarom olvasni a Fű dalol c. könyvet, de eddig mindig közbejött valami. Ki is vettem a könyvtárból, hozzá is kezdtem már kétszer, de hol időm nem volt rá, hol egy másik könyv nyerte el a tetszésemet, aztán meg ott hagytam Rakacán Laci keresztszüleinél a nyaralóban. Most újra nekirugaszkodok a regénynek, immár harmadszor (remélem ezúttal a végére is fogok érni). Nem is lenne ezzel semmi gond, ha a neten nem láttam volna meg, hogy az olvasójegyemen 5 könyvvel több szerepel mint, amennyit valójában kivettem. Gondoltam, megnézem, mikor járnak le a kölcsönzött könyvek, aztán hideg zuhanyként ért a Holdbéli nyúl :) (elég vickes cím) és még további négy ismeretlen könyv látványa. Zörgött egy csöppet a szalma a fejemben, és arra a következtetésre jutottam, hogy azt a kis cetlit kéne megkeresnem, amit kölcsönzéskor olyan előzékenyen odaadnak a gyanútlan olvasónak, aki legjobb esetben is könyvjelzőként használja, de nem igazán foglalkozik annak tényleges jelentőségével (megvédhet egy ilyen kavarodás kellemetlen következményeitől! Vagy mégsem?). De a cetli úgy döntött cserbenhagy. :( Mivel jelenleg Laciéknál vagyok, fennállt a lehetőség: a cetli nem vert át, megvan, csak szülőházamban az ágyam mellett pihenteti négy fáradt kis csücskét. Beszéltem a könyvtárral, azt mondták hajtóvadászatot indítanak az 5 "általam kivett könyv" után, amelyek kivételét törölte memóriám. A szappanoperákkal ellentétben a könyvtárosok nem feltételezték, hogy részleges amnéziában szenvednék, és miután az 5 huncut könyv úgy határozott, nem adják fel magukat, és illegalitásba vonulnak, engem felmentettek a vádak alól, még csak priuszom sem lett. :)
Szóval, az ügy happy end-del végződött, és még a cetli is készségesen odaintegetett anyukámnak az éjjeliszekrényemről (aki véletlenül pont a kis hamis papírost kereste).

Felhő

Tavazás

Lejláék meghívtak minket strandolni a mályi tóra. Nagyon meleg volt, ezért kellemes időtöltésnek ígérkezett a tavon való fürdőzés. Azonban nekem nem volt fürdőruhám, és ez megnehezítette a dolgomat, mivel így csak a partról integethettem a többieknek. (Azért maradtam szárazon, mert Laciéknál voltam egész héten, és nem tudtam hazamenni, és időben visszaérni.) Jól elvoltam én is: a parton lapos kővel kacsázgattam magányomban, meg jól összevizeztem a gatyám szárát :). De nagyon vicceseket csináltak a fiúk! :D Azon versengtek, hogy tudnak-e ollózni a vízben, és elrúgni a labdát (mert Lejla jóvoltából az is volt), aztán meg mint a Dirty Dancing-ben összekarolkóztak :) és Laci csinált egy majdnem tökéletes hátraszaltót, aztán Jandit jól telibe találta a lasztival a nagy rugdosósás közben, de nem volt vészes a dolog. Utána körbesétáltuk a tavat, meg beültünk egy jó kis helyre, ahol ingyen lehetett csocsózni az ott fogyasztóknak. Lejlával megint remekeltünk, annak ellenére, hogy nem mi nyőzedelmeskedtünk. :) Azután meg ott ücsörögtünk, és felismertünk egy színészt a Miskolci Nemzetiből, aki a barátjával kihívta a fiúkat egy csocsómeccsre. A mieink nyertek, és még egy-egy pohár sörre is meghívást kaptak a vereséget jól viselő színésztől és "kollegájától".

Leonard Cohen

Imádom Leonard Cohen dalait!

Fagyi

A napköziben folyton rágták a fülemet a gyerekek, hogy én is fagyizzak. Hát az egyik nap én is vettem egy fagyit, de első körben maradtam a hagyományosnál. Vettem egy citromfagyit csokiöntettel mézestölcsérben. Valami eszméletlen jó volt. :) :P Azonban ők ezt az új fajta golyós fagyit ajánlották, hogy próbáljam már ki. Megígértem, hogy megkóstolom, bár az ára annyira nem nyerte el a tetszésemet. Másnap vettem én is. Szavamon fogtak, már nem volt visszaút. :) Rágógumi ízűt választottam (abból ilyen is van). Nem is volt rossz, viszont a szemtelen, kis golyócskák folyton-folyvást a fogamba akartak menni, és akkora fájdalmat okoztak nekem, hogy azt hittem menten úgy kiugrok a fagyizó kertjében lévő összecsukható, kényelmes székből, hogy a Holdról Anettka 2010-es űrútján visszafele csatlakozok a hajó legénységéhez. :) Szóval ordítani tudtam volna!
Úgyhogy maradtam a jól bevált citromnál csokiöntettel. Bár az sem mindegy, milyen a csoki, mert van, amelyik megdermed a fagyin, de van, amelyik nem. Én az utóbbira szavazok. A másik már egyenesen csokimáz. A gyerekek ki is találták, hogy mit vettem. Én már csak ilyen kiszámítható vagyok. :) ;)

Szőlőzés

Tegnap és tegnapelőtt a szőlőföldön metszettünk. Miért is ne azon a két napon, amikor hőségriadót rendeltek el Északkelet Magyarországon? :) :S Na, de hajnal ötkor már kint sorakoztunk, kicsit kómásan, kicsit fázósan, de hősiesen. Azért a legnagyobb melegben már nem csináltuk, még délelőtt abbahagytuk a munkát. Ügyesek voltunk, és majdnem teljesen készen is lettünk. A maradékot meg már befejezi apa a haverjával. :P Aztán ma izgulhattunk, hogy le ne verje az egész gyümit a jég, mert elég durva kis zivatar kerekedett. Tegnap este is dörgött, villámlott, de itthon nem tapasztaltunk semmi vészeset. Csak ma hallottuk, hogy a krumplit és a hagymát elverte a jégeső. Mert itt nálunk még áll a TSZ. :) Már kissé elavult ez a intézmény, de nálunk azért még működik, és bizony elég sok embernek biztosít megélhetést. A környező falvakban szintén vannak szövetkezetek, amelyek állják a strapát. De, ha ez a szélsőséges időjárás "elintézi" a termést, akkor már nem biztos, hogy képesek lesznek fennmaradni ezek a jóöreg TSZ-ek.